Cikkek

A bokeh
(2008.07.16)
Forrás > Józsa Géza

A bokeh a fotósok körében kevésbé használatos, kevéssé néven nevezett fogalom, amellyel azonban nap mint nap szembesülünk. A bokeh szó a képek hátterében és előterében megjelenő, a mélységélességen kívül eső tárgy-fényekből keletkező, különböző köröcskékre, azok formájára, intenzitására, intenzitás-eloszlására utal. Ezek a fények nagymértékben javíthatják vagy ronthatják a kép hangulatát. Megértésük talán nem túl nehéz, de a kézben tartásuk annál nehezebb, mivel több tényezőtől függ a kialakulásuk és a minőségük. Az objektívek specifikációjában és a tesztekben pedig általában ez nem is igen szerepel – nem mérik.




Az alábbi leírás egy interneten talált angol nyelvű anyag némileg szabad és kivonatolt fordítása és egyben kiegészítése. Aki szívesebben olvassa a cikket eredetiben, az megtalálhatja itt:
http://www.kenrockwell.com/tech/bokeh.htm.

Mi az a Bokeh?

A bokeh a mélységélességen kívül eső fénypontok leképzésével kapcsolatos fogalom.

Az élesség kifejezés azzal foglalkozik, ami a képsíkban történik, a bokeh pedig azokkal a fényekkel foglalkozik, amelyek nem a képsíkban – nem az éles kép síkjában - (lennének) élesek.

A bokeh "érzéseket" is kifejez, amelyeket a kép életlen hátterében (és előterében) megjelenő fények tónusátmenetei váltanak ki a szemlélőben.

Sajnos a jó bokeh nem áll elő automatikusan a lencse tervezésekor. A tökéletes lencsék ezeket a képsíkon kívüli (nem a képsíkon éles) fényeket éles szélű körök formájában jelenítik meg. Az ideális bokeh azonban nem éles, hanem elmosott peremű, és Gauss intenzitás-eloszlású körök formájában jelenik meg.

Ezen a területen tehát nem azonosak a matematikusok szempontjai és a fotósok művészi elvárásai. A bokeh tulajdonságait a különböző szférikus aberrációk befolyásolják. Maga a bokeh szó a japán "bo-ke" kifejezésből származik, amelyet "bokeh"-nek ejtenek. Szó szerinti fordítása: életlenség. A tökéletes lencséknek nincs szférikus aberrációjuk. Minél jobb a lencse, annál kisebb pontba képezi le a fényt.

Vegyünk példaként egy pontszerű fényforrást. Ebből a pontból mindenfelé indul fény, többek között az objektív frontlencséjének teljes felületére. Az objektív ezt kúpszerűen haladva leképezi ismét egy ponttá. Ha a fényforrást élesre állítottuk, akkor a kúp csúcsa pontosan az éles kép síkjára esik, ahol az érzékelő van.

Ha a fényforrás nincs élesre állítva, akkor ennek a kúpnak a csúcsa nem esik az érzékelőre. Ha mögéje esne, akkor az érzékelő előbb elvágja a kúpot és a kúpszeletnek megfelelő kört rajzol ki. Ha viszont eléje esik, akkor a csúcs után ismét tágulni kezd a sugármenet, ami megint csak egy foltként jelenik meg az érzékelőn. Szférikus aberrációtól mentes lencse esetén a leképzett kör alakú terület – nevezzük korongnak – egyenletes, homogén megvilágítottságú és éles határvonalú. Jó, persze bizonyos esetekben az éles kép síkjában (fókuszban levő fények esetén) is megjelenhetnek hasonló "levegős" körök igen kis blendenyílások esetén, de most nem ezekről beszélünk, mivel ezeket diffrakció (fényelhajlás) okozza. Hasonlóképpen itt azokról a körökről sem beszélünk, amelyeket a belső reflexiók okoznak olyankor, amikor erős fényforrás világít bele az objektívbe.)

A valóságos lencséknek mindig van valamekkora szférikus aberrációja. Ennek következtében, jóllehet az említett kúpnak mindig van valahol valamekkora csúcsa, maga a kúp belül sohasem homogén intenzitású.


A felső ábra egy rossznak tartott bokeh-et mutat. Ilyen bokehhel azonban fotós csodákat lehet művelni. Megfigyelhetjük az éles széleket és a hangsúlyos, kontrasztos peremet.





A középső ábrán egy semleges bokeh látható. Ez sem tekinthető ideálisnak, mert túl jól definiált határvonala van, belül pedig homogén intenzitású. Az optikai tervezők azonban ilyennek tekintik a modern "tökéletes" objektív bokeh leképzését.





A harmadik példán láthatjuk azt, amit sok fotós szeret. Olyan, mintha a felső ábrán láthatót kifordítottuk volna. A széle azonban teljesen elmosódott, a belseje pedig Gauss intenzitás-eloszlást mutat, amit tulajdonképpen ugyancsak lencsehiba okoz. Ez az a pont, ahol a tervezők és a fotósok elképzelései elkezdenek szétválni.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy egy alulkorrigált szférikus aberráció szép háttér, de rossz előtér bokeh-et eredményez, míg a túlkorrigált szférikus aberráció fordított hatású.

Innen aztán igazából elszabadul a pokol a lehetséges variációk miatt. Ha például a felső ábra szerinti "rossz" bokeh úgy módosul, hogy az éles perem elmosódik – mint pl. az AF-S Nikkor 80-200 f/2.8 esetében, akkor szép foltképet, szép bokeh-et kapunk.

A bokeh a helye szerint is változik; attól is függhet, hogy milyen közel van az éles kép síkjához, így akár zavaró hatású, csúnya is lehet.

A bokeh-nek igazából nem ismeretes mérőszáma, nem mérik. Mint említettük, a szakemberek a középső ábra szerinti formációra – a tökéletes lencsére törekednek, a fotósok pedig az egész kép szempontjából ítélik meg a bokeh megjelenését.

Nikon Defocus Control vagy DC lencsék

A Nikon készített a népszerű 35 mm-es SLR kameráihoz olyan lencséket, amelyeknél bizonyos mértékig állítható a szférikus aberráció, hogy az az éles kép síkja előtti vagy mögötti köröket rajzolja szebben.

Tükörobjektívek

Az ilyen rendszerű távcsöveknél, objektíveknél a nagy fókuszból adódó nagy szerkezeti hosszat úgy csökkentik, hogy belül tükrökkel "összehajtogatják" a fényutat. Mivel ezek a tükrök és a tartóelemei helyet foglalnak el, a középen beérkező "értékes" fényeket kitakarják, így azok a bukeh alakulásába nem szólhatnak bele.

Ezért a tükörobjektíveknek általában előnytelen bokeh rajzolatuk van.

A rekesz szerkezetének hatása

Azt mondhatjuk, hogy a rekeszhez használt lemezek száma nem igen befolyásolja a bokeh jellegét. Amit befolyásol, az a bokeh határvonala, amely kör helyett többszögletű lehet a lemezek számától függően. Például az öt lemezt tartalmazó rekesz ötszögletű bokeh képet rajzol, ami nem valami szép. Használnak hatlemezes rekeszeket és mint pl. a legtöbb Nikkor SLR lencsénél hétlemezest. Itt a helyzet már javulni kezd, mivel a bukeh szögletessége egyre inkább körré változik. Egyes teléknél használnak kilenc lemezből álló rekeszt is, és legújabban olyan ívelt szélű lemezeket is alkalmaznak, amelyek a kört formázzák.

Összefoglalás

A megvásárolt, egyébként jónak ismert objektívekről nem igen tudhatjuk, hogy milyen bokeh-et rajzol. A rekesznyílás lemezeinek száma alapján következtethetünk az alakjára, de a kitöltése csak az elkészült képen látszik igazán. Mindenesetre ez a leírás alkalmas arra, hogy felfigyeljünk erre a jelenségre és segíthet a háttér megítélésében. A kép életlen részei sokszor meghatározóan járulnak hozzá, hogy szépnek vagy kevésbé szépnek ítéljük az egész képet.

Az alábbi képeken, a fenti ábrák szóhasználata szerint, a rossznak és a semlegesnek nevezett bokeh leképzés közötti pédákat láthatunk, amelyek nyolc- ill hatlemezes rekeszű objektívvel készültek.


Fotó: Józsa Géza


Fotó: Józsa Géza

A következő két képen az első, "hivatalból" rossznak minősített bokehre láthatunk pédákat. És mégis...! Nem átlagos fotók. Kihasználják az objektív ilyen irányú képességeit.


Fotó: Kvassay György
A hétlemezes rekesszel itt az objektív majdnem homogén bokeh képet rajzol. A peremeken alig fedezhető fel némi hangsúlyosság.


Fotó: Kvassay György
Ezen a nagyon érdekes képen egy pókháló részlete látható. A látható kép kitöltötte a teljes képmezőt.


Fotó: Józsa Géza
A képen egy rovarevő növény részlete látható. A fogószárakon ülő hólyagocskák ragadós folyadékot és emésztőnedveket termelnek. Annak ellenére, hogy ez a kép nyolclemezes rekeszű objektívvel készült, a bokeh teljesen köralakot formáz. Nehéz kézben tartani ezeket a jellemzőket. Igazából mindenkinek meg kell ismernie a saját objektívjét. A bokeh itt is éles peremű, hangsúlyozott szélű, és belül homogén fényeloszlást mutat(na), azonban érdekes módon itt megjelennek a körökön belül a képelemek színei és kissé a mintázatuk is.


Fotó: Tóth Zsuzsanna
A képen ugyancsak egy pókháló részlete látható. Megfigyelhető, hogy az élességi sík elötti és utáni bokeh rajzolat hasonló. Szépen kirajzolódik a nyolclemezes rekesz által formált kép. A bokeh éles peremű, hangsúlyozott szélű, azonban belül homogén fényeloszlást mutat.

Összefoglalásképpen

Azt mondanám, hogy fotós szempontból nincs kőbe véshetően jó vagy rossz bokeh rajzolatú objektív.Mindegyik megtalálhatja a magához való/illő képet. Azt azonban ki kell tapasztalnunk, hogy a különböző adapterek (közgyűrű, előtét) és a különböző fényviszonyok milyen hatással vannak a kapott bokeh rajzolatra. Azt is észre kell vennünk, hogy jóllehet az objektív bokeh leképzése valamelyik alaptípushoz vagy azok keverékéhez tartozik, maga a folt terület a körülményektől függően mégsem mindig mutat "tiszta" formát, hanem a képelemekből vett mintázattal és színekkel tarkított lehet.

Sok sikert a fény-játékhoz!
Józsa Géza











Forrás > Józsa Géza

Hozzászolások

Szólj hozzá Te is!
2008.09.25 20:12:46 . [7605]

Gratulálok Géza!
Nagyon klassz és tanulságos volt a cikked,azthiszem hogy sok embernek tetszik ez a téma,akárcsak nekem is.
Csak azt sajnálom hogy mindössze 3-an írtunk rá.
Viszont Neked további sikereket kívánok!
Üdv,Csaba
2008.08.03 21:16:31 . [7168]

Köszönjük a cikket Josa!
Kimerítő és érdekes volt.
2008.07.21 19:43:44 . [7062]

Szerintem egy jó bokeh művészibbé egyedibbé tudja tenni a képet. Éljen a bokeh! Nekem még sajnos nincs ilyen képem :D de majd reméljük beront egy kicsit az optika jó helyen.



FotoRace | DigiNews | © Minden jog fenntartva | Megtekintve : 9830