Cikkek(2006.12.30)Forrás > Komlody.hu
...plussz pár "szabály" az elővigyázatlanságra...
Ez az írás meglehetősen határozott szándékkal készült: összefoglalja a jól ismert kompozíciós "szabályokat". Nem voltam teljesen megelégedve azzal, ahogy az eredeti verzió íródott, így hát elhatároztam, hogy megpróbálom a lecke lényegéhez igazítani annak mondanivalóját, ami nem más, mint a kompozícionális gondolkodás. Így hát lényegesen megváltozott a cikk tartalma: egy tanulmány született az alapvető kompozícós elemekről, amik nem mások mint a: Tér, Alakzat és Háttér.
A cikk célkitűzése, hogy bemutasson három alapvető elemet a kompozícionális gondolkodásmódból: a tér felosztását, az alakzat elhelyezését és a háttér elrendezését. Megtanítani használatukat, hogy képekben gondolkodj és beszélj, valamint megtanít egy egyszerű módot, aminek használatával könnyűszerrel alkalmazhatod ezeket a saját fényképeid elkészítésekor.
Mi a tér?
A tér egy jóval egyszerűbb fogalom annál, mint ahogy azt egyesek eltúlozzák. Példának okáért lásd a mérvadó Henri Lefebvre monográfiát, melynek címe "A Tér bemutatása". (A feleségem olvasta és nem igazán tenné fel a szorakoztato.hu oldalra. Jómagam meg sem próbálkoztam vele.) A továbbiakban mi a "teret" egy nagyon egyszerű, triviális értelemben fogjuk használni. Egy egyszerű lapos felületként definiáljuk, amit a kép élei ("kerete") határolnak.
Az alapvető feladat egy kép készítésénél a tér kitöltése. Ha ezt sikeresen megtettük - vagyis a téren belül mindennek megvan a maga oka, hogy miért épp ott van ahol, és kapcsolatban áll a képen szereplő többi dologgal - egy jó kép az eredmény. Ha rosszul jártunk el - vagyis a téren belüli dolgok véletlenszerűen, összefüggéstelenül, kaotikusan helyezkednek el, esetleg van egy üres tér, aminek nincs semmi szerepe a képen - egy rossz kép az eredmény. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet egyetlen üres tér sem a kép keretein belül. Tulajdonképpen elég gyakran pont ez az ún. "negatív tér", ami nagyban segíti a kép kialakulását. A lényeg, hogy minden ami a "kereten" belül van valamilyen okból kell, hogy ott legyen ahol épp elhelyezkedik. Az okot a fotósnak kell meghatároznia, de sok esetben véletlenszerűen alakul ki (ahogy azt számos esetben láthattuk az első cikkhez tartozó feladat elkészítése után).
Eszerint, az első kompozíciós tanács a következőképpen is hangozhatna :
TÖLTSD KI A KERETET!
Mi emberek valamilyen szempont szerint osztályozzuk a környező dolgokat. A természet állandó: bármilyen jellegű osztályozását önhatalmúlag végezzük. Hol ér véget a kezünk és hol kezdődik a csuklónk? Melyik napon kezdődik a tél vagy a tavasz? Ha levágatjuk a hajunkat, azzal megcsonkítjuk magunkat?
Amikor a képet alkotó térre gondolunk, az ilyen jellegű felosztás különösen önkényes és gyakran különböző módon történhet. Mégis a tér felosztásának gondolata segít mind a más emberek munkájának megértésében és megbecsülésében, valamint saját képeink elkészítésében.
Tágabb értelemben véve, a kompozíció a tér megfelelő felosztása. Ha fogsz egy üres papírlapot és megpróbálsz egy képet rajzolni rá, ahogy a toll a papírt éri, úgy osztja szét a teret. Először egy pontra és a maradék térre, aztán vonalra és a vonal jobb illetve bal oldalára, ha egy zárt görbét rajzolsz, akkor a görbe belsejére és a görbén kívüli részre, végül talán már az alakzatra és a háttérre. Természetesen a fényképezőgép esetében a tér felosztása szinte csak egy pillanatnyi esemény az elsütőgomb lenyomásának ideje alatt. Ez semmit nem változtat az alapfolyamaton: ami az elsütőgomb lenyomását megelőzi, az a kép megfelelő elhelyezése a "keretben" a gép keresőablakán keresztül. Te mint fotós döntötted el, hogy mi kerüljön a kép keretein belülre, és mi maradjon le a képről, hol helyezkedjenek el a vonalak, egyes nagyobb felületek, színfoltok, a fény és az árnyak, amik felosztják az exponálatlan filmet ezáltal egy képet alkotva.
Ha legközelebb látsz egy neked tetsző képet - a kép mondanivalója nem pedig mint maga a kép mivolta miatt - próbálj az előbb leírt módon szemlélni. Hogyan lett felhasználva benne a tér és hogyan lett felosztva? Van-e benne valami "sallang" - olyan területek, amelyek érdektelenek vagy nem adnak semmit a képhez? Jól oldotta-e meg a művész a képkeret kitöltését?
Kerítés és ösvény a hóban. (Fotó : Alexo)
Alakzat és háttér
Egy képen a leggyakoribb felosztása a térnek általában az alakzat és a háttér. A legegyszerűbben a következő kifejezést alkalmazhatjuk: a háttér minden, ami nem az alakzat, és az alakzat minden, ami nem a háttér. Persze nem minden "művészi jelleggel" rendelkező képnél ismerhető fel egyértelműen az alakzat és a háttér, de a legtöbb képnél megvan ez a felosztás. Az ilyen jellegű szemlélet nagyon hasznos bármely olyan esetben, ha más emberek képét vizsgáljuk vagy amikor éppen a sajátunkat készítjük.
Almacsutka (Fotó : Hinius). Úgy gondolom egyértelműen megállapítható, hogy a képen mi az alakzat és mi a háttér.
Az alakzat és a háttér (esetleg képtől függően alakzatok és hátterek) közötti kapcsolat az, ami teljessé tesz vagy megtör egy képet. Ha az alakzatnak és a háttérnek van valamiféle érzékelhető kapcsolata egymással, ha valami okból (ami lehet ösztönös vagy esetleg átgondolt) helyeztük őket az adott kapcsolatba, a kép alapvetően sokkal hatásosabb lesz, mint azok, ahol egyáltalán nincs kapcsolat vagy teljesen véletlenszerű. Például a tipikus fotó, ami nyaraláskor készül szerettedről, amint egy műemlék előtt áll nem valami érdekes fotós szemmel nézve, mert az előtér és a háttér nem igazán olvad egybe, nem érintkeznek egymással. Csak egy ember és egy helyszín két külön darabban. Ez az egyszerű kép sokkal izgalmassabbá tehető, ha kapcsolatot hozol létre a téma és a háttér között. Például kérd meg szeretted, hogy támaszkodjon az emlékműnek és csodálja meg, gyönyörködjön benne. Így sokkal inkább a jelenet részévé válik, minthogy elszakadna attól.
Joanna birkákat öriz (Fotó : Petteri)
Nos, ebből egy újabb kompozíciós alapelvet származtathatunk, bár elég specifikus témáról lévén szó, kevésbé alkalmazható általánosan mint az előző:
AZONOSÍTSD A TÉMÁT ÉS A HÁTTERET, ÉS TEREMTS KÖZTÜK KAPCSOLATOT!
A fenti felvételen Joanna és a csökönyös bárány alkotja a témát - eszerint alakítottam a kompozíciót -, míg a jelenet többi része képzi a hátteret. A kapcsolat Joanna fizikai érintésére jött létre, valamint a bárány többi, a háttérben álló báránnyal való hasonlóságával. Mindez egy szerencsés véletlennel, egy a kép bal felső sarkában látható, pont a megfelelő pillanatban a gépbe bámuló birkával kombinálva alkotja a kompozíciót. De hogyan osszuk fel a képet témára és háttérre, és miként teremtsünk köztük kapcsolatot ismét?
Végtelen sok válasz létezik erre a kérdésre, de egyikőjük sem mondható igazán jónak vagy rossznak. Általánosan jó ötlet a téma meghatározásával kezdeni. Ha ez nem kivitelezhető - mert például a kiszemelt alakzat túl nagy -, akkor beállíthatod először a hátteret is úgy, hogy közben valami véletlenszerű dolgot komponálsz témának. Később még visszatérünk ehhez a gondolathoz.
A kapcsolat lehet tematikus, színeken vagy éppen szín kontrasztokon, formákon, textúrákon, esetleg tónusokon alapuló. A mélységélesség kreatív használatával is létrehozható. A tekintet irányát követve is felállítható. (Mi emberek legtöbbször a látvány vonalát követjük. Ezért működik olyan jól az a megoldás, ha alanyod a fényképen a gyönyörű táj irányába néz, és ezáltal próbálja az egészet összefogni.) A végtelenségig sorolhatnám a listát. Néha a kapcsolat a téma és háttér között már létezik, csak észre kell venni. Néha viszont össze kell állítani, akár megváltoztatva valamit a helyszínen, vagy akár egyszerűen a nézőpont, keretezés vagy bármi más megváltoztatásával.
Néhány jó és rossz tanács
Menjünk tovább a valaha lévő legspecifikusabb, legvitathatóbb és legkevésbé általános alkalmazásig. Lássunk néhány általánosan elfogadott tanácsot a téma és háttér elrendezéséről. Ne feledkezz meg róla, hogy ezek csak irányelvek, nem szabályok. Be nem tartásuk néha sokkal jobb képet eredményezhet, mint követésük. Ugyanakkor nem hinném, hogy bármi kárt okoznának képeinkben, ha megfelelően használjuk őket.
1. Döntsd el mi legyen a képen a téma és mi a háttér! Ha éppen szerettedről készítesz képet a párizsi Notre Dame-nál, el kell döntened melyiket hangsúlyozod ki a képen. Ha mindkettőt azonos "súllyal" szerepelteted, versengeni fognak melyikük legyen a téma, és ez feltehetően nem járható út. Hacsak nem hozol létre köztük kapcsolatot, vagy rendezed el őket rendesen.
2. Tégy valamit az előtérbe! A mélységet érzékeltető képek sokkal érdekfeszítőbbek, mint azok, melyek laposak. Még akkor is, ha az érdeklődésed középpontjában eleve egy gyönyörű látvány van, a kép sokkal inkább erőteljesebb, ha beleveszel valamit a közvetlen közelébe és mélységet adsz a képnek.
3. Kerüld az összefolyásokat, illesztéseket! Az általad fényképezett helyszín három dimenziós, de a kép csak egy egyszerű lapos sík. Ez azt jelenti, hogy amíg a kép nem tartalmaz erős vizuális utalásokat a mélységre (ezt később fogjuk tárgyalni), a téma és a háttér könnyen egybeolvadhat. Ez ahhoz vezet, hogy a háttér úgy néz ki, mintha a téma része lenne. A klasszikus példa, amikor egy illetőt lefényképezünk egy pálmafa előtt, és az eredmény olyan mintha a pálmafa az illető fejéből nőne ki. Néha pont ez az amit szeretnénk, de ha lehet vigyázzunk az ilyen illesztésekkel. Ha akaratunk ellenére történt mindez, valószínű hogy nem fog jól kinézni.
A harmadolási szabály
Végül elérkeztünk ahhoz a témához, amit Ed nagyon utál. Ez nem más mint "A Harmadolási Szabály". Jó pár indok van, amiért lehet utálni. Először is "szabálynak" hívják (ami szinte magában foglalja, hogy bűnnek számít be nem tartása), másodszor pedig, hogy ez a teljesen lebutított verziója egy valóban gyönyörű, szinte misztikus tulajdonságnak, ami a művészet, természet, biológia, matematika területein és egyéb nem szokványos területeken meglepő rendszerességgel bukkan fel. Nem másról, mint az Aranymetszés szabályáról beszélek. Ha tapasztalt fotós vagy, és jártas a Harmadolási Szabályban, ugord át az itt következő részt és tanulmányozd behatóbban az Aranymetszet szabályait. Bőséges információt találsz róla az Interneten és a helyi könyvtárakban is.
Még valami a Harmadolási Szabályról: elég egyszerűen alkalmazható a normál fénykpezési viszonyok közt, és ezáltal sokkal érdekesebb képet alkothatunk, mintha csak úgy durr bele, a témánkat a kép közepére komponálnánk. (A gyakorlatban a Kodak cég jött elő vele, hogy segítsen az embereknek jobb fotókat alkotni.) Arra is kényszerít, hogy behatárold a témát és a hátteret és elgondolkodtat, hogyan oszd fel a maradék teret a jövőbeli képen. Még ha fel is hagysz alkalmazásával, csak gondolj rá mert még jól jöhet. Én a Harmadolási Szabályt mint egy tartalék "szabályt" használom. Ha nincs semmi egyéb járható útja a képeim elkészítésének, mindig eszembe jut, hogy nem lehet olyan rossz a jó öreg Harmadolási Szabály alkalmazása.
Egy figyelmeztetés: soha ne úgy használd a Harmadolási Szabályt, vagy bármely más kompozíciós szabályt, mint mérvadó szabályt, fotogáfiai gyöngyszemet! Számos amatőr "fényképész klub" kritikusa sajnos így jár el. Már olyat is hallottam, hogy egy bíró azért pontozta le a képet, mert a téma pár milliméterel arrébb helyezkedett el a Harmadolyási Szabályban előírtaknál. Sőt, emlékszem egy társalgásra a DPreview fórumon miszerint az egyik srácnak a Harmadolási Szabályt megkönnyítő rács volt a fényképezőgép keresőjébe erősítve mondván, hogy így sokkal pontosabban tudja követni azt. Néha a kritikusok rászolgálnak a rossz hírnévre amivel rendelkeznek, ugyanakkor nem gondolom, hogy minden kritikus rossz lenne.
Mi a harmadolási szabály ?
A Harmadolási Szabály elvben nagyon egyszerű: gondolatban harmadokra osztod a kép területét két vízszintes és két függőleges vonallal, majd az így létrejött kilenc terület és a négy csomópont köré komponálod a képet. Számos módon lehet alkalmazni, sőt számos esetben utólag is észre lehet venni, hogy a fotós fejben tartotta alkalmazását vagy sem.
A téma elhelyezése
A legegyszerűbb változat, hogy a témádat valamelyik csomópont közelébe komponálod. Mint azt a következő képen láthatod:
Azonban ez nem minden. Például a Harmadolási Szabály egyszerű gyakorlati segítséget nyújt, hogy hová helyezd a horizontot egy tájképen. Lásd a következő példát:
Természetesen a horizont ugyanúgy kerülhet a kép felső részére is, habár úgy gondolom, hogy a következő képen az ég sokkal érdekesebb volt, mint a víz, ezért tettem oda ahová tettem.
A harmadolási szabály szerepe a tér elosztásában
Egy újabb ötlet: a felosztott területek, és nem a vonalak ill. csomópontok köré komponálni a képet.
A kép sokkal szebb lett volna, ha valami vagy valaki még szerepelne a kép előterében. Várhattam volna míg valaki arra sétál, de az időjárás hideg, nyirkos és kiábrándító volt, ugyanakkor türelmetlenek is voltunk.
Feladat
1. Végy egy neked tetsző képet az előző feladat képei közül. Ne saját képet válassz, hanem inkább valaki másét. Beszéljétek meg a tér elosztását a képen. Rendelkezik a kép egyértelműen azonosítható témával és háttérel? Értelmezhető a képen a téma és a háttér többféleképpen is? Gondolod, hogy a fotósnak volt valami elképzelése a tér felosztásáról a fénykép elképzelése során?
2. Fogj egy olyan fényképezőgépet mint amit az előző feladatnál használtál. Válassz ki egy tárgyat és tanulmányozd azt, valamint környezetét. Használd a tárgyat mint témát, és a környezetét pedig használd háttérként. Alkoss kapcsolatot a téma és a háttér között. Készíts számos különböző képet a témáról, és mutasd be a neked legjobban tetszőt. Mondd el mit csináltát, miért úgy csináltad, hogyan csináltad azt. Miért ezt a beállítást választottad?
3. Plussz pont: Készíts egy absztrakciót. Olvasd el a mellékletet, és járj utána pár, a mellékletben megemlített absztrakt művésznek. Ne spórolj az időddel, készíts számtalan változatot különböző beállítással. Gondolkodj el rajta, hogyan készíts valami érdekeset még akkor is, ha az éppen nem egy szokványos kép, talán emlékeztet téged valamire, felelevenít egy emléket vagy egy érzést. Készíts egy átlagos, szabályszerű mintázatot, vagy egyszerűen azért fotózd le, mert érdekesek a színei. Ha hasznosnak találod a Harmadolási Szabályt, illetve az Aranymetszés alkalmazását, csak használd nyugodtan, de ne érezd magad rákényszerítve ezek használatára, ne korlátozódjon ezen szabályokra a választásod. Mondd el miért készítetted ezt az absztrakciót, a módját ahogy elkészítetted, mit próbáltál a képpel elérni, és mit gondolsz mennyire sikerült a hatást elérni. És ne aggódj amiatt, hogyha esetleg nem lett annyira absztrakt a kép, mint amilyennek a mellékletben bemutatott képek. Még Malevich és a legnagyobb absztrakt mű
vészek is alkalmaznak néhány szimbolikus dolgot a műveikben. A legfőbb dolog, hogy a kép ne egy átlagos kép legyen valamiről, inkább az érdeklődést keltse fel azzal, ahogy a tér fel lett osztva a képen.
Melléklet: Mit nevezünk absztrakciónak?
Az absztrakció egy olyan dolog, ami alapján nem igazán azonosíthatjuk a tényleges képét valaminek. Egy nonfiguratív dolog ami asszociációkat, érzéseket elevenít fel a tér önmagán belüli és kívüli felosztásával. Azonban a legtöbb absztrakt művész nem aszerint próbál dolgozni, hogy a művei elszakadjanak a valóságtól. Pont ellenkezőleg. Úgy próbálják megalkotni műveiket, hogy azzal valami jóval eredendőbbet, igazabbat szemléltessenek, mint a legtöbb képi eszközt felhasználó alkotás. Tulajdonképpen a nagyon szakmai értelemben vett "absztrakció" magába foglalja a kérdést: minek az absztrakciója az alkotás?
Fekete négyzet. Kasimir Malevich alkotása. Olajfestmény vásznon, 1913.
Létezik egy híres absztarkt festmény, amit az Ukrán művész, Kasimir Malevich festett 1913-ban. A címe "Fekete Négyzet". Látszatra az absztarkt művészet mintaképe. Összesen egy fekete négyzetet ábrázol egy darab vászonra festve. Vajon mindez csak egy darabja az unalmas, nagyratörő művészi sznobizmusnak, amit a puszta bemutatásáért kéne értékelnünk? Egyáltalán nem. A "Fekete Négyzet" teljesen más megvilágításba kerül, ha tudatában vagyunk egy dolognak és ezáltal ismeretébe kerülünk egy másiknak.
Az orosz Ortodox házak mindegyikének egyik sarka fent van tartva egy Krisztust ábrázoló szentkép számára ami előtt számos alkalommal gyújtanak gyertyákat. A kép közel helyezkedik el a plafonhoz és a szoba belseje felé néz. Kasimir Malevich egy "Fekete Négyzetet" ábrázolt egy szoba egyik sarkában, közel a plafonhoz a szoba közepe felé döntve. A mai napig borsódzik a hátam ha a művész szándékra gondolok amint ezt a két egyszerű tényt felidézem. A jellegtelen fekete négyzet hirtelen valami döbbenetes erővé alakulva kiáltja ki, hogy semmi sem kisebb, mint Isten! A Krisztus számára lefoglalt helyet birtokolva a fekete négyzet maga is egy szentképpé válik. Ez egy újabb kérdést vet fel: minek a szentképe a fekete négyzet? Mit ábrázol? Minek az absztrakciója?
Az absztrakt művészet ereje pontosan a lecsupaszított, egyszerű térfelosztás által felvetett asszociációkban rejlik. Hogy ezek az asszociációk benne rejlenek-e a művészeti munkákban, vagy a néző viszi ezt bele, számomra lényegtelen. A lényeg az, hogy ezt úgy éri el, hogy egy lényegi dolgot továbbít az ábrázolandó dologból úgy, hogy azt tényegesen nem mutatja be a néző számára. Sőt néha ezen eszközök használata a legerősebb módja az ötlet továbbításának. A realista stílusban festett vallásellenes propaganda poszterek és festmények a maguk kövér papi, hosszúszakállú szerzetes, örömmámorban úszó földönfutóinak ábrázolásával, elég elcsépelten és ostobán mutatnak Malevich egyszerű és pimasz módon ábrázolt Fekete Négyzete mellett.
További ihletet meríthetsz Kasimir Malevich, Vasili Kandinsky vagy Jackson Pollock munkáiból, hogy csak egy párat említsek. Esetleg érdekes lehet számodra a Piet Mondrian féle fejlődési folyamat a szimbólikustól a nonfiguratívig.
Egy elhagyatott épület tetőszerkezete Nahr Beirut -ban. (Fotó : Joanna S-S).
Különösebben semmi érdekes nincs önmagában a tetőben de úgy gondolom, hogy a gerendák által alkotott mintázat, a sötét és a világos váltakozása, a kék mintázat és még a kamera bemozdulása is érdekessé tette a tető kinézetét. Bennem egy erős hangulatot is előidéz.
Forrás > Komlody.hu
HozzászolásokSzólj hozzá Te is!
FotoRace | DigiNews | © Minden jog fenntartva | Megtekintve : 459
|
|